A barátai maradványait tartalmazó torpedókapszula már rég nem volt látható, amikor Harry Kim még mindig az elsuhanó csillagokat bámulta, amint a Voyager az Alfa kvadráns felé sietett. Oly végtelen a tér. Oly kicsi a torpedókapszula.

Szerencsés volt, hogy Tom magas és vékony volt, míg B'Elanna apró. Nem volt túl sok hely két testnek a kapszulában; végül nem is a hátukon feküdtek, hanem az oldalukon, egymás felé fordulva. Tom - impozáns vörös egyenruhában, amit oly büszkén viselt élete utolsó éveiben - az egyik oldalán feküdt, átkarolva az arany vállrészű egyenruhát viselő B'Elannát. B'Elanna a jobb oldalán feküdt, bal karját Tomon nyugtatva, mintha szeretőkként egy ágyban aludnának. Nem mindennapi testhelyzet, de a kapitány és a parancsnok egyetértett abban, hogy ez esetben ne kövessék a protokollt. Egyszerűen így tűnt helyesnek.

A két hadnagy éveik számához képest fiatalabbnak tűnt; a halálban minden aggodalom és nyugtalanság eltűnt az arcukról. A balszerencse és a magányosság, amit éltükben el kellett viselniük, véget ért.

Mivel a testeket a megtalálásuk óta sztázisban tartották, a hullamerevség még nem alakult ki, amikor alig egy órával a rövid megemlékezés előtt elhelyezték őket a kapszulában. Miután a kapitány elmondta azt néhány szót a főpilótájáról és a főgépészéről, amit sírás nélkül el tudott mondani, a torpedókapszulát útnak indították. Kilőtték az űrbe az Alfa kvadráns irányába. A koporsó lágyan mozgott, a Voyageréhez képest nem valami nagy sebességgel, hogy a Delta kvadráns csillagai között sodródjon. B'Elanna Torres és Thomas Eugene Paris a javára változott a Delta kvadránsban töltött utolsó éveik alatt, de mindenki egyetértett abban, hogy úgy helyes, hogy az útjuk továbbra is hazafelé vezessen.

A megemlékezés után a legénység szolgálaton kívüli része az étkezdébe ment, hogy elfogyasszon néhány falatot az elhunytak emlékére. Jó volt az étel. Neelix Tuvok előléptetési vacsorájára szánta, amit másnapra terveztek. A frissen előléptetett parancsnokhelyettes azonban azt javasolta, hogy előnyösebb lenne a fejadagokat így felhasználni, mint az ő tiszteletére. Az adott körülmények között, jegyezte meg Tuvok, illogikus lenne megünnepelni az előléptetését. Janeway egyetértett, és négyszemközti szertartás keretében adta át neki az új pöttyöt. Chakotay volt az egyetlen tanú.

Ahogy az elsuhanó csillagokat figyelte az étkezde ablakából, Harryt egy alacsony, rikító színekbe öltözött alak zavarta meg, aki hirtelen megjelent a könyökénél. - Kim zászlós, tölthetek még egy kicsit az új kávékeverékemből?

Harry megpróbált mosolyogni. Már éppen vissza akarta utasítani az italt, de aztán mégis másképp döntött. A talaxiai arckifejezése elárulta Harrynek, hogy Neelix mennyire nehezen viseli a barátai halálát - ráadásul ilyen hamar Kes elvesztése után. Mindenkinek nagyon nehéz volt. Neelixnek még sokkal nehezebb.

- Hát persze, Neelix. Már én magam is gondolkodtam egy újabb csészén. Köszönöm, hogy megelőzött. - Felemelte a csészéjét, és Neelix teletöltötte. Sűrű volt, de iható.

- Tudja, arra gondoltam, hogy B'Elannáról nevezem el. Amikor a minap vértortát csináltam neki a Becsület Napjára, a hadnagy megkóstolta. Épp mielőtt Mr. Parisszel... Szóval, a hadnagynak ízlett.

- Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki, hogy így emlékeznek rá - mondta Harry, bár pont fordítva gondolta. De nem volt értelme megsérteni Neelix érzelmeit.

Neelix nem tágított Harry mellől, miután kiöntötte a kávét. A tömeg egyre ritkult, és úgy tűnt, szüksége van valakire, akihez beszélhet. Amikor lerogyott az egyik székbe, Harry a szakács felé fordult, és beletörődött, hogy még több visszaemlékezést halljon. Ez így ment szinte mindenkivel, egész álló nap.

- Tudja, zászlós, aznap megkérdezte tőlem, hogy végigcsinálja-e azt a holofedélzeti programot. Azt, amit Tom írt neki a klingon Becsület Napjára. Tudott erről? - Harry bólintására a szakács folytatta. - Azt mondtam neki, hogy szerintem fontosak a hagyományok, és azt hittem, hogy végig fogja csinálni. De soha nem tudtam meg. Vajon végigcsinálta?

- Nem tudom, Neelix. Tudom, hogy elindította a programot, de annyi minden történt aznap, hogy nem vagyok biztos benne, be tudta-e fejezni.

- Értem. Tudja, aznap felajánlottam Torres hadnagynak, hogy a levezető szelepe leszek. Hogy kiabáljon rám és eressze ki a gőzt, amikor szüksége van rá. Végül is én vagyok a hangulatfelelős. A hadnagy néha annyira feszült volt. Aztán meg minden semmiség miatt ugrott. Különösen Mr. Parisre.

Harry elmosolyodott. - Azt meghiszem. - Tom többet kapott belőle, mint bárki más. Persze ő többet is kereste a bajt, mint bárki más. - Emlékszik, amikor a niriánok elfoglalták a hajót? B'Elanna követelte, hogy mondjam meg, szokott-e ellenséges lenni. Tom később azt mondta, hogy B'Elanna majdnem elvágta a torkát egy bat'leth-tel, amikor kijöttek a holofedélzetről abból a klingon harcművészeti programból. Én ezt akkor nem tudtam, de mégis, mit mondhattam volna?  "Igen, B'Elanna, folyton ellenséges vagy?" Úgy nézett ki, mint aki rögtön tüzet okád! Nem is tudom, hogy válaszoltam-e neki egyáltalán, mert egy pillanat múlva abban a környezetben találtam magam... - és Harry majdnem azzal folytatta: "és megláttam Kest", de úgy döntött, hogy már így is eleget mondott.

- És amikor egymást átölelve jelentek meg? A legénységből sokan tanakodtak azon, pontosan hogyan tartották melegen egymást abban a másik környezetben. - Neelix kuncogni kezdett, és elvigyorodott. - Tomot sokat heccelték emiatt, de ő soha nem szólt semmit. Észrevettem, hogy ezután sokat voltak együtt. Elkerülhetetlen volt; én tudtam jól. Amikor Torres hadnagy megharapta Tomot abban a bányában... Hát, Kim zászlós, ha látta volna, tudta volna, hogy ez lesz belőle már azelőtt is, ami abban a környezetben történt.

- Ez csak a kezdet volt. - És egyben a vég is, jött rá Harry. Tom nagyon tartózkodóan beszélt a B'Elannával való kapcsolatáról, de Harry biztos volt benne, hogy még nem lettek egymáséi. Nem volt vad klingon szeretkezés, bár Harry tudta, hogy Tom reménykedett benne. Nem volt több idő. Harry szeme megint égni kezdett. Nem tudott Neelixre nézni. Ha ránézett volna, megint elsírta volna magát, és azt nem akarta, különösen nem itt, az étkezdében, mindenki szeme láttára.

Így hát ismét kinézett az ablakon. Oly sokan haltak már meg ezen az úton, és ő még mindig hű volt Libbyhez, legalábbis testben. De már nem sokáig, és lélekben egyáltalán nem, már nem. Ki tudja, meddig lesznek még itt, vagy él-e elég sokáig, hogy átadja azokat a chipeket B'Elanna anyjának és Tom családjának. Meddig kell még várnia? Talán már itt az idő Harry Kim számára, hogy 'leszakítsa a napot', és találjon valakit, akit szerethet, mielőtt neki is túl késő.

Kivéve, hogy a Voyageren senki sem keltette fel az érdeklődését, különösen most, hogy a két leggyönyörűbb nő, B'Elanna és Kes már nem volt többé. Hétkilenced gyönyörű és izgató volt, természetesen, de egy borg nővel szeretkezni egyszerűen elképzelhetetlen. Sőt, egyenesen ijesztő. Ráadásul Hetes már képen vágta egyszer.

Nem, köszönöm! - gondolta Harry. - Nagy ívben el fogom kerülni. Nem keresem a bajt.

- Üljön le, Kim zászlós. A kapitány és én új feladatot adunk önnek. Már beszéltünk róla, hogy módosítani kellene néhány berendezést a Voyageren.

Harry leült a székbe, ahová Chakotay hellyel kínálta. - Miféle módosítások, uram?

- Szeretnénk feljavítani az asztrometriai labort. Nem tartottuk karban, mióta a Voyager elhagyta a dokkot.

Harry azonnal fellelkesült. Munkára volt szüksége, hogy elterelje a figyelmét a barátai elvesztéséről. - Máris hozzálátok.

- Jó. Kijelöltem maga mellé Hetest munkatársnak. Beleegyezett, hogy megosztja velünk azokat a navigációs adatokat, amiket még a borg közt töltött idő alatt szerzett. - Harry lelkesedése azonnal lelohadt, mire Chakotay hozzátette: - Valami gond van?

- Nem, nincs semmi gond. - Még Harry is úgy érezte, hogy hamisan cseng a válasza.

- Hadd érezze, hogy a csapathoz tartozik - bátorította a parancsnok.

- Persze. A csapathoz.

- Biztos vagyok benne, hogy jó munkát fog végezni, zászlós. Hetesnek szüksége van az ön segítségére, hogy beilleszkedjen a legénység közé.

- Igen, uram. Ez minden, uram? Szeretnék hozzákezdeni.

- Hát persze, Harry. Leléphet.

Ahogy Harry kitámolygott Chakotay irodájából, furcsa csomót érzett  a gyomra helyén. Egyáltalán nem örült ennek az egésznek.

Mire Harry a kettes raktér ajtaja elé ért, a gyomra már nem liftezett, de továbbra sem nem vágyott erre a megbízatásra. Nagy levegőt véve belépett a raktérbe, és néven szólította a munkatársát.

- Hetes? - A nőnek nyoma sem volt a fal mellett sorakozó regenerációs fülkékben.

Az egyik létráról ereszkedő léptek zaja keltette fel Harry figyelmét. - Itt vagyok - szólalt meg Hetes. Harry nem tudta levenni a szemét a nő ezüstszínű ruhájáról, ami vonzó testének minden porcikáját kihangsúlyozta. Ha Hetes nem lett volna borg, Harry képtelen lett volna ellenállni neki. A gondolat, hogy az ellenállás hasztalan, mosolyt csalt az ajkára.

Hetes Kim felé fordult, és megkérdezte: - Önnel fogok dolgozni?

- Ööö... helló. Akarom mondani, igen. Gondoltam, kezdjük a 32B Jeffries-csővel - beállítjuk az asztrometrikus érzékelőket, ha önnek is megfelel. De ha most nem alkalmas, visszajöhetek később is... - Ahogy Hetes közelebb lépett hozzá, Harry szándékosan nem kezdett hátrálni, de önkéntelenül is összerezzent, amikor a nő kartávolságon belülre ért.

Ezt Hetes is észrevette. - Kim zászlós, ön... fél tőlem?.

- Nem, egyáltalán nem. - Hazudós - gondolta Harry.

- Amikor legutóbb együtt dolgoztunk, leütöttem önt, és megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Kollektívával.

- Megesik az ilyen. - Istenem, mi a baj velem? Tényleg olyan vagyok ma, mint a Csillagflotta legzöldebb zászlósa, nem igaz, Harry?

- Biztosíthatom, hogy többet nem fordul elő.

- Ennek örülök.

- Új navigációs érzékelőket terveztem. A technológia egy része borg.

- Nem probléma. Mindig is meg akartam tanulni borgul.

- Ezt nehéz elhinni. - Ha lehetséges, Hetes ezt még színtelenebbül mondta, mind eddig bármit.

- Csak vicceltem. Tréfa volt. Tudja, humor...

- Tisztában vagyok a humor fogalmával. Bár nem látszik, de lenyűgöz az emberi viselkedés.

Harry akarata ellenére felkuncogott. Talán mégis menni fog a dolog.

Később Harry úgy találta, hogy mind a kezdeti pesszimizmusa, mind a későbbi optimizmusa elhibázott volt. Bár arra számított, mégsem volt nehéz együtt dolgozni hetessel, ugyanakkor nem volt csodálatos élmény sem. Néha könnyű volt beszélgetni vele, különösen technikai dolgokról, máskor viszont folyamatosan és intenzíven hangoztatta, hogy a téma – különösen, ha személyes volt – érdektelen. Harry meg volt róla győződve, hogy az „érdektelen” hetes kedvenc szava.

Azt is hamar megértette, hogy a „személyes” szó jelentésének megértésén még sokat kell dolgoznia Hetesnek. Például egyáltalán nem értette a 'személyes tér' fogalmát. Állandóan átlépte azt a távolságot, ami Harrynek még éppen kényelmes volt - ami nem meglepő, hiszen figyelemreméltó testi adottságai voltak. Ez eléggé megnehezítette Harrynek, hogy a munkára koncentráljon. Elmotyogta magában néhányszor, hogy a 'hormonok érdektelenek', de sajnos nem igazán hitt benne. A hormonok túlságosan is érdekesek voltak, és ez számtalan alkalommal bebizonyosodott, ráadásul mindig a legalkalmatlanabb helyen és időben.

Hetes csaknem annyira hatékony volt, amennyire hitte magáról, bár olyan mértékben, hogy ez gyakran meglepte Harryt. Mivel a nő magabiztosan kijelentette, hogy "dolgozóként szerzett tapasztalatom megtanított, hogy hatékony és precíz legyek", eleinte sértőnek érezte, amikor Harry trikorderrel ellenőrizte a munkáját az optikai csatolókon.

- Csak ellenőrzés. Rutineljárás - nyugtatta meg Harry, de Hetes nagyon bosszankodott, amikor a férfi felfedezte, hogy az optikai csatolók beállításánál 0,5 tizedes eltérés keletkezett. Hetes azonnal - és be kell vallani, hatékonyan - helyrehozta a hibát.

Amikor Harry megpróbálta belevonni a nőt egy kis csevegésbe, a legrövidebb válaszokat kapta. Arra a kérdésre, hogy mivel tölti a szabadidejét, Hetes azt válaszolta:  - Regenerálódom. A Csillagflotta adatbázisát tanulmányozom. Vagy a létezésemen töprengek. - Harry valami olyasmit motyogott erre, hogy Hetes biztosan túl sokat van egyedül, mire a nő egyetértett: - Így van.

Továbbhaladtak a Jeffries-csőben, hogy elérjék a legközelebbi energiaellátó csomópontot, és Harryt megdöbbentette, mennyire elszigetelt ez a nő. Még B'Elanna sem volt kitéve ennyi sértésnek félklingon mivolta miatt, mint amit ez a volt borg a kaatatiktól elviselt, legalábbis amennyire Harry tudta. A legénység még mindig attól tartott, hogy Hetes felveszi a kapcsolatot a Kollektívával, és mindannyiukból dolgozókat csinál. A megmaradt implantátumok jól láthatóan utaltak borg múltjára, és csak kevesen bíztak meg benne.

Hetes ellenben egyáltalán nem törődött a saját biztonságával. Az életét kockáztatva próbált kezelni több billió gigawatt energiát, mert biztos volt benne, hogy a megmaradt borg külső váz majd megvédi. Egy olyan fajnál, ami egész népeket olvaszt magába, és ahol minden dolgozó könnyedén helyettesíthető egy másikkal, valószínűleg időpocsékolás lenne bármiféle  biztonsági protokoll. A Voyageren tartózkodó száznegyvenöt léleknek viszont a túléléshez nélkülözhetetlen feltétel.

Az sem használt, amikor Harry megpróbálta megvédeni a nőt egy sérüléstől, és közvetlen közelről belenézett azokba a kék szemekbe. Hirtelen kényelmetlenül a tudatára ébredt annak, hogy kinek a vállán van a keze, és pusztán attól elakadt a lélegzete, hogy megérintette.  

De voltak jó pillanatok is; és az tényleg használt, hogy valahányszor Hetessel volt, Harryt annyira lefoglalták a feladatok, hogy nem volt sok lehetősége a veszteségein rágódni. Néha minden erejét felemésztette az az egyszerű feladat, hogy kommunikáljanak, köszönhetően nagyon különböző élettapasztalataiknak; Harry mégis szórakoztatónak találta Hetes szokatlan szófordulatait és megfigyeléseit. Néha úgy tűnt, mintha Hetes csak játszanak vele, hogy őt mosolyra bírja. Harryt elbűvölte Hetes válasza, amikor felfedezte a nő által elkövetett hibát: - Úgy látszik, kezdem visszanyerni emberi mivoltomat. Azonnal kijavítom a hibát.

Harrynek az is tetszett, ahogy Hetes el akart távolítani egy visszamaradt borg berendezést. A megfelelő eszköz híján, mivel a Doktor a legtöbb implantátumával együtt azt is eltávolította, Hetes azt mondta: - Radikális diszlokációt javasolok. - Harry elképedt arckifejezése láttán pontosított: - Ki kell húzni onnan.

Ki is húzták - de Hetes közben megsebesült. - Megsérültem - mondta a nő. - Pár másodperc alatt regenerálódnom kellett volna. Egyre gyengébb vagyok.

Harry azt mondta neki vigasztalásul: - Nem gyengébb, mint mi. Minden rendben lesz. Jöjjön, lekísérem a gyengélkedőre. - Útközben Harry úgy érezte, egyszerre aggódik Hetes egészségéért, és érez ugyanakkor örömet, amiért segíthet egy ilyen erős, független lénynek.  Remélem, hogy nem kezdek beleszeretni - gondolta Harry, és nem tudta, hogy ezzel már elkésett.

- Carey hadnagynak még több szelénium és gallicit kell az új komphoz, ami a Cochrant fogja pótolni.

- Kapcsolatba léptünk valakivel, aki talán segíthetne? - kérdezte Janeway kapitány.

- Nem, de szerencsére a hadnagy szerint a Sagant megjavították, és ismét szolgálatba állítható. Jelenleg csak két kompunk hiányzik.

Az egyiket Kesszel vesztettük el, a másikat Tommal és B'Elannával - visszhangzott Chakotay fejében. A kapitányára pillantott, és szinte látta, amint rajta is ugyanez a gondolat fut át.

A kapitány felsóhajtott. - Tehát szelénium és gallicit van a legsürgősebben beszerzendő készletek listáján.

- Igen, kapitány - felelte a parancsnok.

- Hogy boldogul Mr. Carey a gépházban?

- Mindent kézben tart. Úgy tűnik, a gépészek belerázódtak az új rendbe. Minden rendben lesz, amíg senkivel sem történik nagyobb baj ezen a területen, legalábbis amíg hozzá nem szoknak teljesen a változáshoz.

- Úgy tűnik, a hídlegénység is alkalmazkodott. Hogy halad az asztrometriai labor?

- Harry és Hetes jól együtt tudnak dolgozni. Jól haladnak, ha jól tudom. Amint jelentkeznek a tervekkel, elrendelem, hogy kezdjék el a kivitelezést.

- Jó ötlet. Egy ilyen nagyobb feladat mindenkinek jót tesz. Harryn már meg is látszik. Nagyon aggódtam miatta, Chakotay. Annyira lesújtotta, amikor megtaláltuk Tomot és B'Elannát. Nem tudtam, hogyan viseli majd. Bár még fiatal. Rugalmas.

- Én is aggódtam miatta. De persze nem a kora az egyetlen, ami segít neki helyrerázódni. - A parancsnok arcán elmélyültek a nevetőráncok.

- Valóban? - A kapitány, aki egész eddig egy kézi terminálba temetkezett, most felnézett a parancsnokra. - És mi segít neki? Vagy inkább mondjam úgy, hogy ki?

- Egyértelműen ki. Nem voltam különösebben elragadtatva, hogy Hétkilenced a hajón maradt, de látva, milyen hatással van Harryre, örülök, hogy itt van.

- Ugye Harry nem szeretett belé? Hetes még nincs kész semmi ilyesmire - mondta a kapitány nyugtalanul.

- Szerintem csak belezúgott, legalábbis egyelőre. Hetes tényleg vonzza a tekinteteket, ha bárhová belép abban az ezüstszínű ruhájában. Nem Harry az egyetlen férfi, aki azt se tudja, hová tegye a szemét, amikor Hetes a látóterében van.

A kapitány hangosan felnevetett. - Hetes gyógyruhája elég figyelemfelkeltő, ebben egyetértek. Úgy tudom, a Doktor hamarosan megengedi, hogy egy-két héten belül valami kevésbé provokatívat is felvehessen. A teste felépült az implantátumok eltávolításából, de a ruházata alatt jó ideig még viselnie kell valami fűzőszerűt - lehet, hogy végleg. - Janeway máshogy helyezkedett a székében, Chakotayre nézett, és kissé tréfálkozvamondta:. - Szóval, parancsnok, ön sem tudja, hogy hová tegye a szemét?

Chakotay még jobban elmosolyodott. - Nem mondhatom, hogy teljesen immúnis vagyok. Hetes gyönyörű nő, efelől semmi kétség, és az implantátumok, amiket a Doktor meghagyott, inkább kiemelik, mint csökkentik ezt. De az én szemem rendszerint egy másik nőn van, különösen a hídon. Mostanában egyre többet aggódom miatta.

A légkör észrevehetően hűvösebb lett. - Szerintem nem kellene aggódnod.

- Nem tehetek róla. Ez a munkám.

- Chakotay, sokra értékelem az aggodalmadat, de jól vagyok.

- Kathryn... - Chakotay habozott. Nem is olyan régen, amikor a borg és a 8472-es faj is fenyegette őket, kapcsolatuk a komolyabb törést szenvedett el, a legkomolyabbat azóta, hogy hogy Tom Paris bajkeverőt játszott, hogy titokban kifüstöljön egy kémet. A békekötésük még friss volt, de Chakotay nem tudott hallgatni. - Mások talán nincsenek jól. Sok időt töltesz Hetessel, és ez dicséretes is. De mások is vannak ezen a hajón, akiknek szükségük van a figyelmedre. Szerintem mostanában nem vetted őket észre.

- Tényleg? És kik azok? - kérdezte Janeway egyre bosszúsabban.

Essünk túl rajta. - Például én.

- Te? Chakotay, mi a baj?

Chakotay nem felelt, a gondolatait szedte össze. Nem állt szándékában ezt itt felhozni, a kapitány irodájában, de lehet, hogy jobb is így. Az ő vadászterületén.

- Átgondoltam azt az egyezséget, amit korábban kötöttünk. A 'paraméterekről'.

- Sajnálom, de nem változott meg a véleményem.

- Még azután sem, ami Tommal és B'Elannával történt?

Erre Janeway begurult. Nem tagadhatta, hogy a tisztek halálának körülményei mélyen érintették. Chakotay tudta, hogy a kapitánynak szánt üzenetek még világosabban fejezték ki, mint Harryéi, hogy mennyire fontosak voltak egymásnak. Az ő üzeneteiből is ez derült ki. A késlekedésük miatt úgy haltak meg, hogy nem fejezték ki egymásnak az érzelmeiket.

- Kathryn, én nem azt mondom, hogy ott folytassuk, ahol Új Földön abbahagytuk. Mindketten egyetértettünk, hogy azt az életet nem folytatjuk. Ott a bolygón arra számíthattunk, hogy az egész hátralévő életünket egymással, és csakis egymással éljük le. Itt most sokkal komplikáltabb a helyzet, jól tudom. De vissza akarom kapni a bizalmasomat, és remélem, hogy ő is az övét. Nemigen van itt más hasonlóan magas rangú tiszt erre a szerepre.

- Szóval csak beszélgetni akarsz velem?

Chakotay ismét elmosolyodott, ezúttal szomorúan. - Sokkal többet szeretnék ennél, Kathryn. Tudom, hogy tudod. Minél tovább vagyunk ebben a kvadránsban, annál nehezebb lesz. Annál magányosabb. Különösen, ha eszembe jut, ami az Új Földön történt.

- Mindketten egyetértettünk, hogy azt az életet feláldozzuk a hajó érdekében, Chakotay. Sőt, ha jól emlékszem, épp te voltál az, aki azt mondta, hogy nem lehet viszonyunk Hogy ezzel rossz példát mutatnánk a legénységnek.

Chakotay ránézett, megrázta a fejét, és halkan megszólalt. - De abban is megegyeztünk, hogy később megváltoztathatjuk a véleményünket, és nekem megváltozott a véleményem. Látva, mi történt Tommal és B'Elannával, rájöttem, mennyire igaza van annak a régi mondásnak, hogy "szakítsd le a napot". Kathryn, sokat haladtunk hazafelé, de még így is több, mit öt évtized áll előttünk. - Chakotay felállt, és gyászos vigyorra húzódott az ajka. - Szerintem még a Csillagflotta legmagasabb rangú admirálisa sem várja el tőlünk, hogy a 'parancsnoklás magányát' ennyire szó szerint vegyük.

Janeway hasonlóképpen szomorúan mosolygott. - Talán nem, de én még nem állok készen többre.

- Ahogy kívánja, kapitány. Ez minden?

Janewaynek rosszul esett, hogy Chakotay visszatért a hivatalos formalitáshoz, de bólintott.

Miután Chakotay elment, Janeway a kanapéhoz ment, és sokáig ült ott, a csillagokra bámulva. Gondolatban visszatért abba az időbe, amikor erős kezek dörzsölték a hátát, miközben ő egy fából faragott kádban ült. Visszaemlékezett, milyen érzéseket ébresztettek benne azok a kezek, amikor a Voyager a múltjuk részének tűnt, amikor meghitten és boldogan éltek együtt. Akkor, amikor azt hitték, hogy életük hátralévő része nagyon-nagyon másképp fog alakulni, mint ahogy végül is alakult.

Előző rész 

Következő rész