- Kim zászlós!

Hetes hangjára Harry szíve nagyot dobbant. Vagy még inkább majd kiugrott a helyéről.

Amint a nő felé fordult, megpróbálta visszafogni a helytelenkedő belső szerve sebességét. Ez nevetséges. Nem értette, miért olyan izgató Hetesnek csak a hangja is. Valahányszor vele volt, Harry másra sem vágyott, mint hogy a földre teperje és szenvedélyesen szeretkezzen vele. Pedig tudta, hogy nem teheti. Hetes érzelmileg még mindig gyermek volt, ez tökéletesen kiderült, amikor a nő elmesélte Tuvokkal való kalandját a Hollón. Hetes érzelmileg még nem állt készen egy romantikus kapcsolatra.

De az a test! Az készen állt rá!

Harry megpróbálta higgadt beszéddel leplezni nyugtalanságát. - Mit tehetek önért, Hetes?

- A segítségére van szükségem. Változtatásokat kell eszközölnünk az Alfa 37-es Jeffries-csőben. Ha az asztrometrián így folytatódik az energiaingadozás, károsodni fog a kivetítő.

- Hát persze. Csak ön után.

Útban az Alfa 37-es Jeffries-cső legközelebbi bejárata felé Harry végig azt mondogatta magának, hogy "hűtsd le magad", ahogy Tom tette volna, ha ott lett volna, hogy Harrynek tanácsot adjon. Szerencsére csak néhány emberrel találkoztak, és Harry úgy haladt Hetes mögött, hogy a zavara senkinek sem tűnt fel. Legalábbis remélte, hogy nem.

Amint leereszkedtek a lépcsőn, és elérték az Alfa 37-es Jeffries-csövet, Harry átnézte a területet egy trikorderrel, különös figyelmet fordítva az áramkörökre. Az eredmények meglepték. - Hetes, én úgy látom, hogy ön tökéletesen kötötte be az áramköröket.

- Úgy van.

- Ha így van, miért kérte a segítségemet?

- Nem kértem.

Erre a kijelentésre Harry Hetesre nézett. A látványtól egy pillanatra elfelejtette, hogyan vegyen levegőt. Hátrább lépett, és megfeszítette, majd kiengedte a rekeszizmát, de teste egyéb részeit nem tudta együttműködésre bírni. A szíve a torkában dobogott, a vér csak úgy surrogott a fülében, és ő egyre jobban összezavarodott. - Hetes, ezt nem értem. Miről van szó?

- Az étkezdei félreértésünk óta sok időt töltöttem az emberi kapcsolatok tanulmányozásával. Felfedeztem, hogy az embereknek szükségük van némi... beszélgetésre, mielőtt intim kapcsolatba kezdenek.

- Intim? - Erre a szóra a vér hihetetlen módon még hevesebben kezdett száguldozni Harry ereiben.

Hetes megragadta Harry vállát, és a Jeffries-cső falához lökte. - Az ellenállás hasztalan - suttogta csábító hangon. Átkarolta Harry nyakát, és az ajkához nyomta az ajkát. Nyilvánvaló volt a tapasztalatlansága, de Harry nem tudta megakadályozni a saját teste válaszreakcióit. Ajkával sokkal hatékonyabban demonstrálta a csókolózást, mint bármelyik adatbázis.

De érezte, hogy ez nem helyes. Élete egyik legnehezebb döntése volt, hogy abbahagyja ezt a csókot, de megtette. Eltolta magától Hetest, és megpróbálta visszanyerni az uralmat az érzelmei fölött. .

- Harry! - mondta a nő kifulladva, amikor elváltak egymástól. – Ebből sok mindent megtanulhatok arról, milyen embernek lenni. Ne hagyja most abba.

- Hetes, ezt nem tehetjük. Valaki még megláthat.

- Ugyan ki látna meg itt? Nem egy nyilvános folyosón vagyunk.

Harry egy pillanatig majdnem eget is értett, de aztán kinyögte: - A Jeffries-cső sem egy privát hely, Hetes. El kell mennünk valahová máshová. A kabinomba. Talán a raktérbe. Ha... folytatni akarjuk.

- Nem. Én itt akarom folytatni. És most.

Hetes ismét a falnak lökte Harryt. Miközben megcsókolta, Harry tudatából minden aggodalom kitörlődött Hetes érzelmi éretlenségével kapcsolatban. Annyira elöntötte a vágy a nő iránt, hogy képtelen volt abbahagyni. Az ellenállás csakugyan hasztalan volt. Harry a hozzá préselődő gyönyörű testen kívül minden másról elfeledkezett. Nem a lelkem, csak a testem kívánja - gondolta, és teljesen elmerült az őt elborító érzésekben, ahogy felfedezte a nő száját. Halkan felnyögött, és elvesztette uralmát a keze fölött, ami lassan elkezdett lefelé vándorolni. Hetes gyorsan tanult, és kezével éhesen kezdte utánozni Harry mozdulatait. Változatos hangokat adtak ki, miközben kezeikkel felfedezték egymás testét.

Amikor térdre rogytak a padló fémrácsán, Harrynek egy pillanatra koherens gondolata támadt. Eszébe jutott, hogy egy Jeffries-cső padlózata nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy Hetest bevezesse a testi örömökbe. De a gondolat, ahogy jött, úgy el is szállt. Rosszabb helyek is vannak erre, mint egy Jeffries-cső. Sőt, valójában épp egy Jeffries-cső a legjobb hely, legalábbis most. Mindent egybevetve.

Harry egy pillanatra megzavarodott, amikor a létra irányából torokköszörülést hallott. Sikerült annyira elhúzódnia Hetestől, hogy belenézzen egy rendíthetetlenül higgadt vulkáni szúrós, sötét szemébe.

- T-Tuvok! - hebegte Harry, eltolva magától Hetest, aki nagyon vonakodva engedett neki.

- Ez valóban az én nevem. Örülök, hogy tisztában van vele. Amikor pár perce nem válaszolt Janeway kapitány hívására, elindultam megkeresni önt. Az eligazítóban várják, zászlós.

- Ó, igen, hát persze. Természetesen. Azonnal ott leszek. - Harry nagy nehezen talpra állt, megigazította az egyenruháját, de nem igazán tudta eltüntetni Hetes buzgó felfedezési vágyának nyomait. Tuvok elfordult, de Harry tudta, hogy tudja; és hamarosan Janeway kapitány is tudni fogja. Harry egyáltalán nem vágyott most a kapitányával találkozni.

Janeway tudta, hogy szörnyen néz ki. A kínzó migrénes fejfájástól még szörnyebben érezte magát, mint ahogyan kinézett. Hiába volt lehetőségük egy olyan gyedi jelenséget tanulmányozni, mint egy bináris pulzár, még ez sem volt érdekfeszítő, hogy elterelje a figyelmét a fájdalomról.

És most ez. A Csillagflotta legmegbízhatóbb zászlósa, hahaha! Chakotay azt mondta, hogy vállalja a felelősséget a következményekért. A szaván fogja fogni, de először is fel kellett mérnie, mekkora kárt szenvedett Hetes. Mindenekelőtt azonban valahogy vissza kell terelnie a figyelmét az eligazításra.

- ... körözzünk a pulzárok körül minimum nyolcvan millió kilométeres sugárban, hogy minimalizáljuk a sugárveszélyt.

- Uram?

- Igen, Harry?

- Az nem biztos, hogy elég lesz. Véletlenszerű protonkisüléseket észlelünk.

- Akkor legyen kilencven. Hamilton, legyünk tisztes távolban. - Hamilton bólintással vette tudomásul a parancsot.

A parancsnok Tuvokhoz fordult. - Tuvok, a pajzs legyen maximumon. Ha kell, adják át a tartalék energiát. Tegyünk meg minden óvintézkedést. Bármilyen apróbb problémát azonnal jelezzenek.

- Köszönöm, parancsnok. Van még valami? - Mivel senki sem szólalt meg, a kapitány elbocsátotta a tiszteket, egy kivételével. - Kim zászlós! Kérem, maradjon. Beszédem lenne önnel.

Harry vigyázban állt a kapitány előtt, rettegve, hogy az mit fog mondani. A félelme nem volt alaptalan.

- Általában nem szólok bele a legénység magánéletébe, de az ön magaviselete újabban megkérdőjelezhető. - Harry lehunyta a szemét, ahogy Janeway egyre feljebb emelte a hangját. - Ön főtiszt, és értékes tagja a legénységnek. Elvárnám magától, hogy legkitűnőbb viselkedést produkálja mindenki érdekében. De a mai viselkedése Hetessel megingatta a magába vetett hitemet. Elfogadhatatlan, hogy légyottot rendez egy Jeffries-csőben, különösen olyasvalakivel, akinek olyan csekély a szexuális tapasztalata, mint Hetesnek!

Harry kinyitotta a száját, hogy feleljen, de aztán meggondolta magát. Ugyan mivel védhetné meg magát? Nem is úgy volt, kapitány! Hetes kezdeményezett, nekem meg nem volt kellő önuralmam, hogy ezt ne használjam ki! Ezzel semmi sem lenne jobb. Valószínűleg csak rosszabb lenne, sokkal rosszabb. Így Harry bűntudattól gyötörve tűrte, hogy a kapitány még percekig fenyítse.

- ... ha viszonyt akarnak folytatni, az a maguk dolga. De próbálják ésszel csinálni, és ezt tekintsék parancsnak! Nem tűröm, hogy kihasználja a tapasztalatlanságát, megértette?

- Igen, kapitány. A jövőben sokkal elővigyázatosabb leszek, higgye el.

- Végeztem.

Harry alig talált ki a kapitány irodájából. Hogyan használhatta ki Hetes ártatlanságát? És valójában mennyire ártatlan? Lehet, hogy borgként asszimilált emlékek törnek most fel? És ha igen, miért most? Bármi is az, csak egy módon lehetek biztos felőle, hogy nem veszítem el a fejem: ha nem kerülök az útjába. Soha nem maradhatok kettesben vele. Amikor felváltotta Lang zászlóst a posztjánál, megígérte magának, hogy csak a munkájára fog gondolni.

De aztán az orrát megcsapta Lang parfümje, és agyában máris forró, vad szexet űzött a munkatársával, akiről egyébként jól tudta, hogy a volt Maquis Larsonnal jár. Amikor Harry végre képes volt elterelni a fantáziáját Langról, ismét eszébe jutott Hetes.

Harry megkettőzött erővel próbált koncentrálni a feladatára, de teljesen össze volt zavarodva. Miért kívánta annyira Hetest? Miért akarta hirtelen annyira azt, hogy alig tudott bármi másra gondolni? Mi ütött belé?

A Doktor nem szívesen vallotta be senkinek, különösen nem a kapitánynak, hogy nem tudja a választ. Az adatbázisában semmi sem volt, ami akár csak távolról is emlékeztetett volna Chakotay parancsnok tüneteire. Azaz majdnem semmi.

A férfi nemrég még élete virágjában volt. Most pedig elérte a második gyermekkor.

- Chakotay parancsnoknál csontritkulás, szövetelhalás, látásromlás mutatható ki - vagyis az öregedés összes klasszikus jele, csak éppen néhány óra alatt ment végbe, kapitány.

- Van elképzelése? - kérdezte Chakotay erőtlenül. A bőre lógott az arcáról és a testéről. Kortól elhomályosult tetoválása egészen a bal füle tövéig terjedt. Ezt a területet rendszerint sűrű fekete haj borította, de most jól látható volt. A haja teljesen eltűnt.

- Van egy ritka genetikai rendellenesség, gyerekeknél okoz korai öregedést, de felnőtteknél nem fordul elő. És elvileg két évszázada nincs ilyen betegség. Azért én alaposan megnéztem a DNS-ét. Ezek a szegmensek szabályozzák az anyagcserét. A vizsgálat szerint valahogy hiperstimulálták őket.

- Mi a prognózis? - érdeklődött a kapitány.

- Addig nem mondhatok semmit, amíg nem tudom az okát. Fertőző anyagnak semmi nyoma.

A kapitány közelebb lépett az elsőtiszthez. - Több órát töltöttünk egy bináris pulzár közelében, ami erős gammasugárzást bocsát ki.

- A pajzsunk működött. Elvileg nem érhetett sugárzás - mondta Chakotay reszketeg hangon.

- Egyelőre nem zárhatunk ki semmit. Jobban megnézem a begyűjtött adatokat.

Chakotay hangja csak árnyéka volt a réginek. - A kabinomat meg kell vizsgálni. Valamint az irodámat és a hidat is. Minden helyet, ahol ma jártam. - Chakotay felült a bioágyon, hogy úgy is tegyen, ahogy mondta.

A Doktor azonban megállította. - Még nem engedem vissza szolgálatba, parancsnok.

- Tudom, különösen nézek ki, de az agyam tiszta. Inkább teszek-veszek, mint hogy itt üljek.

- Nem tudom, hogy alakul most az állapota. Megfigyelésre itt kell maradnia.

- Igaza van, Chakotay - értett egyet Janeway. - Majd tájékoztatom.

A kapitány beavatkozása megtette a kívánt hatást, az elsőtiszt lehiggadt. A Doktor egyedül hagyta őket pár pillanatig, hogy beszélhessenek négyszemközt is, ugyanis észrevette, hogy a kapitány keze tovább maradt a parancsnok combján, mint az feltétlenül szükséges volt. Hmm. Ez érdekes felfedezés. A Doktor nem hitte, hogy ha ő veregette volna meg így a parancsnok lábát, az is ilyen azonnali hatást váltott volna ki. De az erre vonatkozó kérdéseknek még várniuk kell. Előbb a fontosabb dolgok jönnek. Nem szabad, hogy Chakotay parancsnok állapota életveszélyessé váljon. De ha ez így folytatódik, akkor könnyen azzá válhat.

Amikor a kapitány az orvosi főtiszthez lépett, a parancsnok hallótávolságán kívül - ez nem volt valami nagy távolság, mivel Chakotay látása és hallása is erősen leromlott - a Doktor azt mondta neki: - Bármi is hat a parancsnok DNS-ére, azt szubmolekuláris szinten teszi. Beüzemelek egy rezonancia-szkennert a laborban, és megnézem közelebbről.

- Bármit használhat. És kérje meg Harryt, hogy segítsen. A gépházban most egy kicsit kevesen vannak.

- Értem. - Kevesen vannak a gépházban és a gyengélkedőn, valamint a kormánynál is, mert a legénység két tagja végleg alkalmatlanná vált a szolgálatra. - Pillanatnyilag csak Samantha Wildman áll olyan szinten a tanulmányaiban, hogy a segítségemre lehessen, de ő is megteszi. Vészhelyzetekben nagyon hozzáértő segítségnek bizonyult, és tisztában van a képességei korlátaival. Azonnal szólni fog, ha bárki szokatlan tünetekkel jelentkezne.

A kapitány megint a homlokát dörzsöli, jegyezte meg a Doktor. Tényleg meg kellene vizsgálni, csak úgy sebtiben. Már túl régóta fáj a feje. Óvatosan megkérdezte: - Még mindig fáj a feje?

- Ne kezdje nekem megint, hogy túl sokat dolgozom! Most inkább Chakotay parancsnokra összpontosítson - válaszolta Janeway erőteljesen.

Az OSH gyanította, hogy ha valódi feje lett volna, nem holografikus, a kapitány biztos leharapta volna. De nem volt olyan hangulatban, hogy a holografikus nyaka ellenállóképességét vizsgálja, úgyhogy nem erőltette tovább a témát. - Azonnal beüzemelem a szkennert - felelte. Még jól működött a 'tanuld meg, mikor vonulj vissza' nevezetű önvédelmi alprogramja.

A kapitány fejfájása még mindig teljes erővel tombolt, de mivel Chakotayre nem lehetett számítani, Janeway most nem bújhatott el az irodájában, hogy az elsőtisztjére hagyja a hidat. A fejfájása miatt nyers volt mindenkivel, de a hídlegénység nagyon megértő volt vele. Természetesen Tuvok állt a taktikai konzolnál. Lang zászlós szokásos komolyságával kezelte a műveleti posztot. Hamilton jól belerázódott új feladatkörébe, mint vezető kormányos, bár soha nem lesz olyan jó érzéke hozzá, mint Tomnak volt... nem, erre most nem akart gondolni. Inkább nekilátott átnézni az adatokat, amiket azóta gyűjtöttek, hogy beléptek a bináris pulzárok rendszerébe.

A szenzoradatok gondos elemzése abszolút semmi rendellenességet nem mutatott. A pajzsok mindenkit megvédtek. Janeway semmi okát nem találta, hogy Chakotay, majd Neelix DNS-szegmensei mitől hiperstimulálódtak. Az, hogy Neelix nem korai öregedéstől szenvedett, hanem a mileáni dédapjától örökölt recesszív génjei váltak hirtelen dominánssá, szintén nem illett a képbe. Ha nem fájna ennyire a feje, biztosan megértené az összefüggést.

A hidat Tuvokra bízta, és visszatért a gyengélkedőre. Szerencsére Wildman zászlós szolgálatban volt, és készséggel beadott valami fájdalomcsillapítót - bár Janeway gyanította, hogy nem fog használni -  anélkül, hogy bármilyen személyes vélemény kifejtett volna a kapitány túlzott munkaterheléséről.

A Doktor irodája felé menet látta, hogyan üldögél Chakotay és Neelix. Közelebb ment hozzájuk, és épp meg akarta kérdezni, hogy érzik magukat, de amikor meghallotta, miről beszélnek, nem tette.

- …lehetne rosszabb is. Megvan az otthonom itt a hajón, a barátaim...

- A haja - mondta erre Chakotay sötéten. A kapitány röviden elmosolyodott, de erre újra a fejébe hasított a fájdalom.

- Igaz, de szívesen odaadnám az ízlelőbimbóimért.

- Legalább a látását nem veszti el. Látja ott azt a monitort? Én csak egy foltot - mondta Chakotay reszketeg hangon.

- Az semmi! - kontrázott Neelix. - A Doktor szerint a pupillám hatvan százalékkal kitágult. Rá se tudok nézni arra a monitorra, úgy vakít!

- Igen? Nekem meg krónikusan begyulladtak az ujjízületeim. Alig tudom fogni ezt a poharat. - Chakotay remegő kezekkel felemelte a poharat, hogy demonstrálja a dolgot.

- Bagatell. A gerinccsigolyáim összenőnek. Napokon belül járni sem fogok tudni.

- Maga sehol sincs. Én már most alig tudok.

Janeway épp véget akart vetni az öregkori betegségek felsorolásának, amikor Wildman zászlós kiviharzott az irodából. - Kapitány, Neelixet és Chakotay parancsnokot a kabinjukba kell küldenem. Az egész hajóról orvosi vészhelyzeteket jelentenek. A gyengélkedő hamarosan eléggé zsúfolt lesz. Segítene, hogy épségben eljussanak a kabinjukba?

- Hát persze.

Neelixszel az egyik karján és Chakotayjel a másikon elég furcsa menetet alkottak, amint a kapitány a turbólifthez kísérte őket. Miután Neelixet hazakísérték, Janeway a kabinjához vitte Chakotayt. Leültette a székébe, és megkérdezte: - Mire van szükséged, Chakotay? Ennél valamit? Vagy inkább innál?

- Nem, én rendben leszek. És mi van veled? Még mindig fáj a fejed, igaz?

- Elviselem. Az orvosság, amit Samantha Wildman adott, tényleg sokat segített - hazudta Janeway.

- Akkor vigyázz magadra! - Chakotay teljesen olyan volt, mint egy öreg nagyapa, és Janewaynek nevetni támadt kedve.

Valami sugallatra megérintette a férfi homlokát, végigsimítva a tetoválást, ami most teljes egészében látható volt a hajhiány miatt. Chakotay válaszul felemelte ráncos, ízületes kezét, és lágyan megfogta a nőét. Mélyen Janeway szemébe nézett, olyan vágyakozással, hogy Janewaynek elakadt a lélegzete. Chakotay az elsőtisztje, igen, de egyben a barátja is. És egy rövid ideig, amíg azt hitték, hogy életük hátralévő részét egy olyan bolygón fogják leélni, ahol egyetlen szomszédjuk egy majom, szerették egymást. Lehajolt, és gyengéden megcsókolta a férfi homlokát. Egy pillanatig úgy maradtak, közel egymáshoz, aztán Janeway hátralépett, és gyorsan bejelentette, hogy vissza kell mennie a hídra.

- És önnek, Mr. Chakotay, szigorúan megparancsolom, hogy pihenjen!

- Igen, kapitány! - felelte Chakotay szokásos dús hangjának csak árnyékával.

Amint kilépett Chakotay kabinjának ajtaján, Janeway a homlokához kapott. A fejfájása egyre erősödött, de még nagyobb fájdalom volt a szívében. Ilyen törékenynek látva Chakotayt már tudta, mi az, amit a Doktor nem mondott el az állapotáról. Ha nem találjuk meg az okot és a gyógymódot, elveszíthetjük. Meghalhat! Teljesen természetes okból, végelgyengülésben - alig negyven évesen!

Mikor a betegek újabb hulláma után az OSH visszatért a kutatólaborba, kétségbeesetten dolgozott, hogy találjon egy gyógymódot. Olyan sok és olyan súlyos egészségügyi probléma fordult elő a legénység soraiban, hogy a Voyager komoly vészhelyzetbe került. Amikor Harry megkérdezte, hogy idővel vajon mindenki érintett lesz-e, a Doktor nem akart egyenes választ adni. Tudta, hogy ez nem éppen megnyugtató, de jó lelkiismerettel semmi biztatót nem tudott felelni a zászlósnak.

Miután még egyszer ellenőrizte a szkenner beállításait, Harry magabiztosan fordult a szerkezettel a Doktor felé. - Rendben, Doktor. Próbáljuk meg.

Chakotay parancsnok mintájával kezdve a Doktor behatóan megvizsgálta a hiperstimulált DNS-t. Úgy gondolta, észrevett valami furcsát, valamiféle szennyeződést, ami az első vizsgálatkor nem mutatkozott. Maximális nagyítást kért, és több másodpercig az okulárba kémlelt, majd szótlanul a távolba meredt.

A hosszú csend egyáltalán nem volt jellemző a Doktorra. Harry felnézett, és megkérdezte: - Mi az, Doktor? Mit lát?

- Azt nem tudom biztosan - felelte a Doktor bizonytalan hangon. - Nézze meg ön is! - A Doktor oldalt lépett, hogy Harry is belenézhessen a szkennerbe.

Harry először nem látott semmit. De amikor észrevett valamit, az őt is legalább annyira meglepte, mint a Doktort. - Nem vagyok mikrobiológus - mondta -, de szerintem ez nem odavaló.

- De még mennyire hogy nem. Sohasem láttam még ilyet. Ez a mikrobiológiai technológia messze meghaladja a Csillagflottáét.

- Mik ezek a jelek? Valamilyen idegen írás?

- Bárcsak tudnám. Segítene megtudni, honnan származik.

- De ki juttathatta a parancsnok sejtjeibe a tudtán kívül? - töprengett Harry. - Analizálom az összetevőket.

A Doktor újabb mintát vett elő, és azt is beletette a szkennerbe. Csak néhány másodpercig kellett tanulmányoznia, hogy megerősítést nyerjen. - Mr. Neelix DNS-ében is jelen van.

- Ez okozza a mutációkat?

- Egy jó tudós sose következtet elhamarkodottan, zászlós, de szerintem ez elég valószínű.

- Nem kapok túl pontos értékeket a mintából. Nagyon úgy tűnik, hogy ez - akármi is ez - mintha nem lenne fázisban.

- Nyilván ezért nem mutatta az első vizsgálat.

- Lehet. Kompenzálom a fázisvariánsokat. - Miután pár pillanatig ügyködött a konzolánál, Harry hitetlenkedve meredt az eredményekre. - Ezt nem fogja elhinni. Energiajellemzőket mutat. Ez a dolog valamiféle jelet sugároz!

- Hová?

- Nem tudom. Ahhoz gyönge, hogy túl messzire menjen. Lépjen be a belső érzékelőkbe, és a fázisvariánst állítsa be 0,15-re.

A Doktor a kontrollpanelhez lépett, hogy kövesse Harry utasításait. De amikor a holografikus képe vadul villogni kezdett, aggódva kiáltott fel: - Zászlós!

Harry a Doktor mellé sietett, aki vészjóslóan vibrált. - Doktor! Törlődni kezdett a programja!

- Hogyan? - kérdezte a Doktor pánikkal a hangjában.

- Nem tudom, de visszaküldöm önt a gyengélkedőre. - Harry kétségbeesetten munkához látott, de mielőtt átküldhette volna a Doktort, fuldokolni kezdett, és összeesett a konzol mellett.

- Mr. Kim! - Most a Doktoron volt a sor, hogy a betegéhez siessen, de az OSH ismét vibrálni kezdett. Aktiválta a kommunikációs rendszert, és a kontrollpaneleken ügyködve megszólalt: - Kutatólabor a hídnak! Itt a Doktor. - De mielőtt többet mondhatott volna, teljesen eltűnt. Mivel már semmi sem tartotta a levegőben, a holosugárzó a kutatólabor padlójára pottyant.

Előző rész

folyt. köv.