Harry Kim személyes naplója, Csillagidő 51.106,7.

A Hetessel folytatott munka kezd kicsit kínos lenni. Barátságnál többet várni nagyon rossz ötlet, tudom. Tényleg óvatosnak kell lennem. Hetes pár hete még borg volt. Akármilyen szép is, tudom, hogy belül még leginkább borg. Még azt sem tudja, kicsoda ő, még kevésbé tudja, hogy milyen lenne neki valaki mással.

De nem tehetek róla. Valahol mélyen ott van benne a nő, kifinomult, szokatlan humorérzékkel. Nem tudom kiverni a fejemből. Össze vagyok zavarodva. Tudom, hogy nem szabadna elmerülnöm ebben. Bárcsak itt lenne Tom és B'Elanna, hogy megbeszéljem velük. Tom azt mondaná, hogy higgadjak le, vagy kinevetne, mert egy olyan nőbe zúgtam bele, aki azt sem tudja, mi a szerelem. Bárcsak hallanám, amint B'Elanna megkérdezi: - Hé, Flottatiszt, mi van veled? - , hogy megbeszélhessem vele ezt a Hetes-dolgot. Fogadok, óva intene 'attól a borgtól'.

Keményebben kell próbálkoznom, mert még túl korai, hogy szóba jöhessen egy kapcsolat - Hetesnek is, nekem is korai.

Harry nagyot sóhajtva fejezte be a bejegyzést. Igaz volt. Tudta. Minden egyes szó, amit bediktált a naplójába, igaz volt. Kár, hogy nem fogja visszahallgatni magát.

Felkapta a kézi terminált, amin épp dolgozott. Talán egyszerűen el kellene halasztania. Majd reggel megcsinálja. Igen, pontosan ezt kell tennie.

Helyette inkább a kommunikátorára ütött. - Harry Kim Hétkilencednek...

- Látni akart, Hetes? - Chakotay talpra szökkent, amikor Hetes határozottan besétált az irodájába. Nagyon kellemetlen volt folyton állni a nő társaságában, de Hetes nem rejtette véka alá a véleményét, hogy az ülés kényelmetlen neki. Chakotay csak ritkán tudta rávenni magát, hogy leüljön, ha a nő állt. Az Akadémián tisztnek és úriembernek nevelték - mindkét nemmel szemben -, és nem tudott kibújni a bőréből.

- Itt vannak az asztrometriai labor vázlatai, parancsnok.

- Ez gyors volt - jegyezte meg Chakotay, miközben átvette a kézi terminált.

- Tuvok parancsnok mellett Kim zászlós az, akivel a legkevesebb nehézséggel működöm együtt. Gyors eredmények várhatók. Jól tudunk együtt dolgozni.

- Értem.

- Kim zászlós magatartása rendszerint kiszámítható, és viszonylag hatékony.

- Egyet kell értenem azzal, hogy ön hatékony, Hetes. Biztosan éjt nappallá téve dolgozott, hogy ilyen gyorsan elkészítse a terveket.

- Nem értem, amit mond, parancsnok. Semmit sem változtattam a computer óráján, hogy megkapjam az adatokat.

- Ez csak egy kifejezés. Azt jelenti, hogy ön a munkaidején túl is ezen a feladaton dolgozott.

- Igen. Pontosan, parancsnok. Tegnap késő estig ezen dolgoztunk. Az étkezdében. De nem vált nappal az éjszakából.

- Tegnap éjszaka az étkezdében dolgoztak?

- Igen. Kim zászlós azt mondta, hogy 'ihlete' támadt az asztrometrikus kivetítők átkonfigurálásával kapcsolatban. Átadta az adatokat, és több órán át dolgoztam rajta, amíg nem regenerálódtam.

- Értem. Harry nem segített önnek?

- Akkor még nem. A világítás nem volt megfelelő, hogy az étkezdében dolgozzunk, bár úgy tűnt, ez Kim zászlóst nem zavarta. A leckém után otthagytam őt.

- Leckéje?

- Ez a helyes kifejezés, vagy nem? Amikor valaki csoportosan vagy egyénileg tanít valakit? Tuvok parancsnok így nevezte.

Chakotay kihúzta magát. Hetes egyáltalán nem tűnt nyugtalannak, de a parancsnok mégis gyanakodni kezdett. Késő esti munkarandevú a sötét étkezőben? Aztán Harry egyedül hagyja Hetest a munkával? Valami nem stimmel.

- Beszéljen arról a leckéről, Hetes.

- Először segítséget kértem az asztometriai labor terveihez, bár valójában nem ez volt az a lecke, amit a zászlós adni kívánt. Már korábban is segített nekem felfedezni az összetett emberi kapcsolatokat. Ez a lecke elsősorban az udvarlási rituálékra koncentrált.

- Értem. És erre miből jött rá?

- A zászlós eleinteazt állította, hogy a tervekhez igényli a segítségem. Hogy ez 'trükkös' dolog, és hogy ehhez az én ’kezem’ kell hozzá. Valamint kifejezte igényét, hogy felhasználja az okuláris implantátumom által érzékelt képeket, bár sejtelmem sincs, hogy mit várt ettől. Semmit sem láttam az adatok között, amire a szemem tulajdonságai jobban rávilágítanának.

Chakotay egy kissé megmerevedett. - Pontosan mit mondott Harry?

- Azt mondta, hogy a hasznára lenne a látásmódom. Lehet, hogy félreértettem. Ez is egy kifejezés?

- Igen, Hetes. Harry arra gondolt, hogy maga talán rájön valamire az adatokból, amire ő nem. Ennek semmi köze a maga szeméhez, inkább az agyához.

- Ó, igen, Már értem. Köszönöm, hogy elmagyarázta, parancsnok. Bevallom, hogy Kim zászlós kifejezéseit időnként zavarba ejtőnek találom. Sokkal szorgalmasabban kell tanulmányoznom az átvitt értelmű kifejezéseket.

- Az nagyon hasznos lesz. Aztán mit mondott még Harry?

- Megkért, hogy üljek le. Mondtam, hogy szívesebben állnék. Ő azt mondta, hogy ülve sokkal kényelmesebb. Erre én azt mondtam, hogy jobb szeretek állni, valamint hogy a kényelem érdektelen; hogy azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk.

- És?

- Miután aktiváltam a kézi terminált, hogy megvizsgáljam a tartalmát, tájékoztattam róla, hogy a célnak nem megfelelő a világítás. A zászlós azt mondta, hogy a kisebb fényerő megnyugtatóbb. Aztán valami teljesen másról kezdett beszélni.

- Teljesen másról? - kérdezte Chakotay, és hátrálva nekidőlt az asztal szélének. Ez már nem volt kifejezetten álló helyzet, de ülés sem. Hetes előadásának ezen a pontján az a sejtése támadt, hogy jó időbe bele fog telni, amíg pontosan megtudja, hogy mi történt. Hetes talán jobban szeret állni, de ő nem.

- Azt mondta, hogy a Voyager nem csak rakterekből és Jeffries-csövekből áll. Ezzel a ténnyel teljesen tisztában vagyok. Ebből a megjegyzésből arra következtettem, hogy Kim zászlós egyáltalán nem kíván az asztrometriai kivetítőkről beszélgetni.

- Logikus következtetés.

- Ezek után a zászlós azt javasolta, hogy miután végeztünk a munkával az étkezdében, menjünk a holofedélzetre. Velem együtt kívánta megtapasztalni a k'tariai holdfelkelte-szimulációt. Kifejezte azon véleményét, hogy a szimuláció gyönyörű, és hogy 'imádnám'. Tájékoztattam róla, hogy a szépség érdektelen. Ekkor jöttem rá. Megkérdeztem tőle, hogy nem kívánja-e megváltoztatni a kapcsolatunk jellegét. A zászlós megkérdezte, hogy ezt hogy értem, és én megmondtam.

Chakotay már világosan látta, hogy ez az este nagyon nem úgy ment, ahogy Kim zászlós tervezte. De mivel a személyi ügyek is a kötelességei közé tartoztak, tudta, hogy meg kell tudnia, mi történt pontosan. - Mit mondott neki, Hetes?

- Tájékoztattam róla, hogy bár az egyéni lét új a számomra, az emberi viselkedés számomra nem érdektelen. A zászlós számos alkalommal próbálkozott könnyed társalgásba elegyedni velem, és megfigyeltem, hogy a pupillái beszűkülnek, valahányszor a testemre néz. Amikor megkérdeztem, hogy a holofedélzeti látogatást azért szeretné-e, hogy romantikus hangulatba hozzon engem, azt állította, hogy nem tudja, miről beszélek. Szerintem nem mondott igazat, parancsnok.

Chakotay diplomatikusan vállat vont.

- Megkérdeztem, hogy szerelmes-e belém. A zászlós azt felelte, hogy nem. Erre a válaszra azt feltételeztem, hogy valódi szándéka az, hogy párosodjon velem. De amikor felszólítottam, hogy távolítsa el a ruházatát, ellenállt. Megígértem, hogy nem fogok károsodást okozni neki, parancsnok, de ő azt mondta, hogy csak azon igyekezett, hogy 'bevonjon a csapatba'. Aztán azt javasolta, hogy fejezzük be az estét. Az adatokat magammal vittem, hogy tovább dolgozzam rajtuk. Valami baj van, parancsnok? Mintha fuldokolna.

Chakotay levegő után kapkodva mondta: - Nem, jól vagyok, Hetes. Csak valami a torkomra ment. Hadd köhögjem ki. - A parancsnok köhintett néhányat, kezét udvariasan a szája elé tartva, ahogy a Doktor szerint is helyénvaló, jutott Hetes eszébe.

Míg arra várt, hogy a parancsnok kiköhögje magát, Hetes azon töprengett, ami közte és Kim között történt előző éjjel. – Parancsnok, ezek a bonyolult rituálék nagyon megtévesztőek. Nem gondoltam, hogy újra emberré válni ekkora kihívás lesz. Az emberi szexualitás különösen összetett dolog. A borgnak nincs szüksége csábításra, nincs idő sejtszintű megtermékenyítésre. Ha meglátunk egy kívánatos lényt, asszimiláljuk. Mindazonáltal kész voltam felfedezni az emberi valómat, de Kim zászlós vonakodott. Nem vártam tőle, hogy visszautasít. Tanulmányoztam az emberi szexualitást, és minden jel jelen volt, ami arra utalt, hogy a zászlós szexuálisan vonzódik hozzám. Tévedtem volna, parancsnok?

- Erre nem vennék mérget, Hetes. Azt hiszem, a jövőben beszélnie kell erről a tárgyról Mr. Kimmel. De elfogad egy jótanácsot?

- Igen, parancsnok?

- Adjon neki egy kis időt, mielőtt felhozza a tárgyat.

- Néhány napot?

- Jobb lenne néhány hetet, hacsak ő maga fel nem hozza előbb.

- A tanácsa elfogadható. De nem tudom, hogyan vigyem véghez. Gondolja, hogy Kim zászlós nem akarja folytatni velem az érintkezést? Eléggé zaklatottnak tűnt, amikor felszólítottam, hogy vegye le a ruházatát.

- Nem, szerintem nem lesz több probléma, amíg nem kéri újra arra, hogy vetkőzzön le. Különösen nem nyilvános helyen. De mi van önnel, Hetes? Annak fényében, ami történt, van valami fenntartása, hogy tovább dolgozzon Kim zászlóssal az asztrometriai labor tervein?

- Egyáltalán nem. Amint már mondtam, Kim zászlóssal vagy Tuvok hadnaggyal sokkal hatékonyabban tudom ellátni a feladatom, mint a Voyager fedélzetén bárki mással. Ez minden, parancsnok?

- Igen. Végeztem, Hetes.

Amikor biztos volt benne, hogy Hetes már elment, Chakotay végre szabadjára engedhette pukkadozó nevetését, amit a beszélgetés alatt fájdalmasan nehezen tudott csak visszatartani. Megváltoztatni a kapcsolatuk jellegét! Fogadni mernék! Addig nevetett, amíg könny csorgott a szeméből. Aztán a könnyek tovább folytak, de a nevetés nélkül.

Hosszú idő óta ez volt az első valódi nevetése. Valójában már hosszabb idő óta, mint ahogy elvesztették Tomot és B'Elannát. Túl sok vesztesége volt, túl hosszú ideje. Az apja. Sok-sok Maquis kollégája. A legénysége egy része, akik meghaltak, amikor váratlanul a Delta-kvadránsba kerültek, és oly sokan még a Maquis és a Csillagflotta-legénységből, amióta a Voyager fedélzetére léptek.

De ez a kettős veszteség volt a legrosszabb. B'Elanna... annyira kemény, annyira sebezhető, és a legjobb gépész, akit valaha volt szerencséje ismerni. Tom, a pimasz áruló, aki végül bátor és önzetlen tisztnek bizonyult... és éppolyan jó pilótának, mint amilyennek hitte magát. Az egyik jó barát, a másik nem egészen az, bár megtanulták, hogy dolgozzanak jól együtt. És mindketten odavannak.

Chakotay azon kapta magát, hogy az ablakon át a csillagokra bámul, és azon töpreng, hogy pontosan milyen messzire jutott a maradványaikkal az a torpedó, mióta pár nappal azelőtt kilőtték az Alfa kvadráns felé. Nem túl messze. Nem mintha kettőjüknek számítana.

A többieknek, akiket Tom és B'Elanna hátrahagytak, azoknak számított. És különösen egyvalakinek. Harry Kimnek. Ő mindkettejük közeli barátja volt. Ha Chakotayt ilyen keményen érintette az elvesztésük, akkor mit érezhet Harry? Nem csoda, hogy olyan lelkesen összebarátkozott a legkevésbé kedvelt személlyel a hajón. A parancsnok szomorúan mosolygott magában. Ez Harry. A kívülállók védelmezője. Megint ezt csinálja, annak idején B'Elannával és Tommal. Most pedig Hétkilenceddel.

Chakotay megfordult, és leült az asztalához. - Computer, felvétel indít. Az első tiszt személyes naplója, Csillagidő 51.108,3.

Hétkilenced járt itt, fergeteges történetet mesélt arról, hogy mi történt... pontosabban hogy mi NEM történt közte és Kim zászlós között tegnap éjjel. Hetes biztosított róla, hogy mindenki másnál szívesebben dolgozik Kim zászlóssal - kivéve talán Tuvok parancsnokot -, annak ellenére, hogy kommunikációs problémáik vannak.

Ha az Alfa kvadránsban lennénk, olyan távol osztanám be őket egymástól, amennyire csak lehetséges, sőt, talán külön hajóra is. De itt épp az ellenkezője felé hajlok. Nem ismerek becsületesebb tisztet Harry Kimnél. Bizonyíték erre a tegnap este, amikor megtagadta, hogy kihasználja Hetes szexuális tapasztalatlanságát. Ha van valaki, aki segíthet Hetesnek a szociális képességek elsajátításában, akkor az Mr. Kim.

Ugyanakkor, mivel Mr. Kim két legjobb barátját vesztette el, szükséges, hogy részt vegyen egy őt folyamatosan lefoglaló feladatban, amíg a gyászát fel nem tudja dolgozni. Kockázatos, hogy Hetessel együtt dolgozzon az asztrometriai laboron, de hajlandó vagyok vállalni ezt a kockázatot. Ha van valaki, aki el tudja terelni Mr. Kim figyelmét a fájdalmáról, akkor az Hétkilenced.

Ha ebből bármi kiderülne, mindenért vállalom a teljes felelősséget. Vádolhatnak azzal, hogy elősegítem a legénységen belül feljebbvaló és beosztott intim kapcsolatát, ezt tudom. De kérdezem én, ugyan kivel létesítsünk kapcsolatot, a Delta kvadránsban, mint egymással? Itt az ideje, hogy ráébredjünk erre a tényre, és ennek megfelelően viselkedjünk. Túl sok magányos ember van ezen a hajón, és én a magam részéről nem vagyok hajlandó ezt tovább elfogadni.

Bejegyzés vége.

Miután befejezte, Chakotay parancsnok visszafordult az ablak felé, hogy tovább szemlélje az elsuhanó csillagokat, és azon töprengjen, hogy mennyit haladtak már ezen az utazáson - és még mennyi út áll előttük.

- Tudod, nagyon nehezemre esett nevetés nélkül kibírni, amikor Harry átadta a jelentését. Nem akartam megszégyeníteni. Bár mondott néhány dolgot, amit igazán nehéz volt figyelmen kívül hagyni. Végül, amikor Harry arra próbált kilyukadni, hogy a gépház innentől átvehetné a feladatot, már nem bírtam tovább. Azt mondtam neki, hogy azt hittem, ő maga akarja felügyelni a munkát. Végül is az asztrometriai labor az ő gyermeke. Próbálta mondani, hogy a hajó legénységét jobban is ki lehetne használni, de erre csak annyit mondtam, hogy "át tudom szervezni a szolgálati beosztást".

A kapitány omlettel teli villája megállt a levegőben, és Janeway elnevette magát. - Nem hittem, hogy ilyen kegyetlen is tudsz lenni, Chakotay.

A parancsnok mosolyogva bólintott. Egyetértett a kapitánnyal, tényleg kegyetlenség volt. - Látnod kellett volna, Kathryn. Azt hebegte, hogy "Ó nem, parancsnok, Hetes nélkülem is boldogul." Megkérdeztem, hogy van-e közöttük valami probléma. "Egy kis félreértés. Csak egy kis borg-humán kulturális különbség.” Ezért azt mondtam, hogy Hetes nem ezt mondta, amikor beszéltem vele.

- Elmondtad neki, hogy Hetes nálad járt? Nagyon gonosz vagy, Chakotay!

Chakotay ezúttal őszintén együtt nevetett a kapitánnyal. - Ezt az oldalamat általában gondosan titkolom, Kathryn, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Amikor megkérdezte, hogy Hetes mit mondott el, pánikot hallottam a hangjában, és majdnem meghátráltam. Majdnem. De aztán közöltem vele, hogy Hetes szerint "viszonylag hatékony" munkát végzett, és hogy elégedett vagyok a haladásukkal. Aztán megemlítettem, hogy Hetes mondott valami olyasmit, hogy Harry komplex társadalmi érintkezésre tanítja. "Nem tudja, zászlós, hogy Hetes mire gondolt?" Azt hittem, ott helyben elájul.

Könnyek csorogtak végig a kapitány arcán.

- Végül elmondtam neki, hogy szerintem ők ketten jó csapatot alkotnak, és azt akarom, hogy együtt fejezzék be ezt a munkát - és talán másokat is a jövőben. Aztán... Tényleg lelkiismeret-furdalásom van emiatt, de nem tudtam ellenállni... Azt mondtam neki, hogy "érezze jól magát".

- Ugye nem! Chakotay! - Mindkettőjüket rázta a fékezhetetlen kacagás.

Ahogy letörölte a könnyet az arcáról, Janeway megjegyezte: - Nekem is bűntudatom van, amiért kinevetem szegény Harryt. De ez tényleg vicces. Tényleg annyira szörnyű volt visszatartani közben a nevetést, mint gondolom?

- Mindkét beszélgetés alatt fájt az oldalam a visszafojtott nevetéstől. Hetes annyira ártatlan volt, Harry pedig... Harry volt. Ő tényleg 'jó tiszt és úriember', Kathryn. Talán kegyetlenség arra kényszeríteni őket, hogy együtt dolgozzanak. Nem tudom. Majd az idő eldönti.

Janeway még mindig mosolyogva, de már sokkal nyugodtabban bólintott. – Ez elég közel jár ahhoz, hogy romantikus kapcsolatra bátorítsuk őket. Nem ilyen magatartást várnék egy olyan embertől, aki annyira vehemensen ellenezte a beosztottak közötti randevúzást.

- Tudom. A személyes naplóbejegyzésem után feldiktáltam egy hivatalosat is, amiben vállalom a teljes felelősséget, ha emiatt bármi probléma merülne fel. Tudod, hogy amúgy is újragondoltam ezt a randevú-dolgot. Most már látom, hogy itt a Delta kvadránsban teljesen értelmetlen ilyen szabályokat a legénységre kényszeríteni. Nem azt mondom, hogy mindenkit boldoggá tehetünk azzal, ha megparancsoljuk nekik, hogy keressenek párt maguknak egymás között.  De ki mással tehetnék? Ugyan hány idegen lenne még hajlandó velünk tartani, ahogy Neelix tette? Ha a Rynax nem pusztult volna el, még ő sem lenne velünk, és ráadásul szerintem Kes beszélte rá, hogy jöjjenek velünk.

- Azt hiszem, Kessel kapcsolatban igazad van. A maga csöndes módján nagyon kalandvágyó volt. - Janeway egy pillanatig behatóan tanulmányozta a férfit, majd megkérdezte: - Van még valami mondanivalód erről a randevú-dologról, Chakotay?

- Nincs, Kathryn. És a legénységről beszélek, nem rólunk. - Lehet, hogy magunkra gondoltam, de kimondani nem fogom. Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy így beszélgetünk, együtt vacsorázunk a kabinodban, ahelyett, hogy formálisan találkoznánk az irodádban...

Janeway alig észrevehetően felsóhajtott. Milyen furfangos! - gondolta Chakotay, de hangosan csak annyit mondott: - Nem gondolod, hogy hagynunk kellene a dolgokat menni a maguk útján? Tudok néhány párról, akik gyakorlatilag már együtt élnek.

- Hadd gondoljam végig. Amíg nem kell, addig nem akarok hivatalos bejegyzést tenni a témában, bár már felkeresett egy pár azzal a kéréssel, hogy szeretnének családot alapítani. Naomi egy dolog. Nem tehettünk semmit. 'Potyautasként' került a fedélzetre Wildman zászlós testében! Nem igazán vagyunk felkészülve gyerekekre a fedélzeten. De minél tovább vagyunk ebben a kvadránsban, annál nehezebb lesz ellenállni a családalapítási vágynak. Erre én is rájöttem.

- Talán megfontolhatnánk egy olyan irányelvet, hogy ameddig a kapcsolat nem befolyásolja a kötelességteljesítést, bárki megváltoztathatja a 'kapcsolatuk természetét' vagy a kabinja elhelyezkedését?

A kapitány töprengett pár pillanatig, majd habozva megszólalt. - Lehet. Mindent egybevetve talán ez a legjobb módja a helyzet kezelésének.

- Bocsánat, hogy ilyen hirtelen témát váltok, de hogy van Carey hadnagy?

A kapitány hallható sóhajjal és láthatóan megkönnyebbült arckifejezéssel válaszolt. - A Doktor azt mondta, hogy rendbe jön. Nagyon feldúlta, hogy egy hologram megtámadhatta Mr. Careyt. Dejaren nyilvánvalóan őrült volt...

Még csevegtek egy ideig arról a majdnem végzetes küldetésről, amit Carey hadnagy és a Doktor épp hogy túlélt. Chakotay úgy érezte, hogy végre megint közvetlenebbek egymással... mint mielőtt összeakadtak a borggal. Nem beszéltek többet Harry Kim és Hétkilenced megpróbáltatásairól. Igyekeztek elkerülni, hogy a személyes kapcsolatuk helyzete szóba kerüljön kettőjük között.

Tom és B'Elanna neve egyáltalán nem merült fel többé.

Előző rész

Következő rész